Holtkeltők Társasága

Rendszertelen időközönként frissülő online kritikai vádirat

Infested Blood – Demonweb Pits 2013

ibcover

A brazil Rapture Music és Blasphemy Production, valamint az orosz Gormageddon Productions és Stygian Crypt kiadók közös istentelen torzszüleményeként erőszakolta magát e világra Infested Blood-ék negyedik nagylemeze Demonweb Pits címmel. A móka neve brutális death metál, de még deathgrind-nak is elmegy a dolog, és ahogy az lenni szokott általában a brazil underground death metál csapatok esetében, itt is egy triót találunk a zenekarnév mögött. ’99-es alakulásuk ellenére még a nevükkel sem találkoztam, így maximum arra a megérzésemre tudtam csak hagyatkozni, hogy egy braziliából érkező death metál olyan túl rossz úgy sem lehet, aztán az anyag néhányszori átpörgetése után nagyjából annál a megfejtésnél kellett megállapodnom, hogy a srácok hozzák a kötelező műfaji minimumot, ami egyfelől jó, hisz poháralátétként már nem végezheti a Demonweb Pits, másfelől viszont ott van az a keserű szájíz is, hogy igazán emlékezeset dolgokat nem igazán hallunk itt a brazil hordától. Persze jól kenik, meg minden, nincsen nagy baj a dalokkal, melyek erős Krisiun és Sinister ízeket hordoznak magukon, a hangzás is bika, a gitárok ütnek mint a légkalapács, de úgy igazából a témákba nem sok fantázia szorult, minden megy a maga death metál sztenderdek szerinti útján…

... Tovább


Custom – Flat Out Fast 2014

ccover

Az, hogy egy csapat Seattle-ben tevékenykedik, még most, az egykori nagy grunge hullám levonulta után közel húsz évvel is elég komoly misztikumnak számít, holott a jelenben ennek már vajmi kevés jelentősége van – bár nyilván, ilyen esetben azért a hely szellemét nem lehet figyelmen kívül hagyni, mint ahogy egy friss Floridai death metál csapat esetében is hajlamos összekötni az ember a stílust a legendás színhellyel. Mondjuk meg kell hagyni, hogy az amcsi, szóban forgó Custom Flat Out Fast című lemeze éppenséggel pont nem grunge, sokkal inkább valami ösztönös, slágerorientált rock’n’roll-ról van itt szó, mindenfajta depresszív felhangot nélkülözve. Olyan zenében utazik a 2002-ben alakult, második nagylemezénél járó Custom, melynek megvan a maga helye és ideje mindenki életében, amikor egyszerűen csak valami lazább, ösztönösebb és dallamosabb zenére vágyunk – erre pedig egész jó alternatíva lehet a Flat Out Fast, bár azt azért nem mondanám hogy jól körülnézve a világviszonylatú kínálatban, ne találnánk jobbat az amerikai srácok zenéjénél. Hogy mit hiányolok? Pont azt a tényezőt, ami a lényege volna ennek a hard rock/Rock’n’Roll stílusnak; A mindenen áthatoló slágereket, mert ez csak valami nagyon kezdetleges módon van jelen a Custom zenéjében.Az persze nem feltétlenül baj, ha egy könnyed hangvételű zene nem slágergyanús, az már viszont inkább, ha annak ellenére nem az, hogy a csapat minden ízében erre törekedett, hiszen mind a lassú-lírai, mind a gyorsabb, rock’n’roll-osabb szerzeményeket átjárja az a fajta megközelítés, hogy itt és most mindenáron giga dallamokat és slágereket kell írni.

... Tovább


Last Wail – Memories 2013

lwcover

Egy kicsit amolyan meddő próbálkozásnak érzem én az orosz folkos, pogány metálos csapatok ténykedését – persze szigorúan itteni, vagy méginkább Nyugat-Európai szemmel nézve -, mert bár ténylegesen nagyon komoly népszerűségnek örvend maga a stílus, illetve főleg a folk/pagan/viking gyűjtőfogalom alá besorolt csapatok, mégis az van, hogyha egy német csapat mondjuk kiad egy tökátlagos lemezt az AFM vagy NB égisze alatt (Black Messiah, Equilibrium), azzal is ezerszer előbbre jut minden téren, mint azok az orosz csapatok, akik nagy általánosságban szinte egyáltalán nem jutnak nyugat-európai nagykiadós szerződéshez, pedig tudásuk és tehetségük talán predesztinálná őket rá. Ettől persze elvannak ők jól ott, ahol, jelen esetben például a 2008-ban alakult Omsk-i Last Wail teljes egészében hazai terepre dolgozik, amivel nincs is gond, hiszen ennek a fajta zenének irdatlan felvevőbázisa van/volt/lesz Kelet-Európában. A hattagú csapatnak ez a második nagylemeze, és kimondottan kellemesen keverik a Children of Bodom és Suidakra-féle tempósabb dallamos death metált a hazai népzenéjükkel, sőt, olyannyira, hogy azon vettem észre magam hogy bátran nyomom a zenelejátszón a repeat gombot, holott rég nem vagyok már elsőszámú célközönsége az ilyesfajta zenének. Ez azért jelent valamit – jelen esetben azt, hogy a Memories egy elsőrangú dallamos folk/extrém metál anyag, csak elöttük annyian “lejárták” már ezt az utat, hogy olyan nagyon nem tudom hogy a saját közönségén kívül lesz-e valós érdeklődés még a csapat zenéjére.

... Tovább


Númenor – Colossal Darkness 2013

numcover

Életemben nem volt még szerencsém a 2004-től 2009-ig Esgaroth néven, majd azóta Númenor néven működő szerb, Tolkien-ihletésű formációhoz, akik azért idestova öt éve már igencsak aktívak az undergrounbd-béli életjelenségeket tekintve, hiszen jó pár EP, Split, valamint Single után itt van az alig több mint félórás debüt, a Colossal Darkness képében. Valami azt súgta, hogy lesznek azért nehéz perceim az anyag hallgatása alatt, hiszen a mellékelt promólevél olvasása közben, valamint a csapatról leírtakkal kapcsolatban felsejlett bennem hogy összehozott már engem a sors jó néhány kókler munkával epikus black metál címen. Hogy végülis nem dőltem a kardomba, az köszönhető annak hogy viszonylag edzett vagyok és már nagy meglepetés nem érhet, nameg azért is, mert nem adott ki a kezei közül a csapat semmi túl összecsapott vagy hallgathatatlan dolgot, egész egyszerűen csak ósdi, avitt, nagyon messziről extrém metálnak tűnő totál ártalmalan zenélgetésről van itt szó, dallamparádé szintetizátorból és mű-nagyzenekarral,  olcsó hangszínekkel operálva, még olcsóbb Cradle of Filth és Balsagoth-féle power/black utánzatként.

... Tovább